∞∞∞∞∞∞∞
HUNGARIAN.
A PUBLISHED translation of The Raven is stated ta have appeared in Russian but we have been unable to obtain a copy. Poe's prose works are very popular in Italy and Spain, it is, therefore, probable that his poetic master-piece has been rendered into one or both of those languages although we have not succeeded in tracing such renderings. His writings are admired in Hungary, and in a collection of biographical sketches by Thomas Szana, published at Budapest in 1870, and entitled “Nagy Szellemek,” (“Great Men”) was a life of Edgar Poe. For this sketch Endrody contributed the following translation of The Raven: —
A HOLLO.
Egyszer néma, rideg éjen ültem elmerülve mélyen
Álmadozva valamely rég elfelejtett éneken ...
Bólingattam félálomban, — im egyszerre ajtóm koppan.
Félénk lépés zaja dobban, — dobban halkan, csöndesen
“Látogató — gondolám — ki ajtómhoz jött csöndesen,
Az lesz, egyéb semmisem. [page 75:]
Ah! oly jól emlékszem még én: — késo volt, december végén,
Minden üszök hamvig égvén árnya rezgett rémesen.
Ugy vártam s késett a hajnal! könyveim — bár nagy halommal —
Nem birtak a fájdalommal, — értted, elhalt kedevsem!
Kit Lenorának neveznek az angylok odafen,
Itt örökre névtelen!
De az ajtó s ablakoknak függönyei mind susogtak,
S ismeretlen rémülettel foglalák el kebelem.
S hogy legyözhessem magamban — a félélmet, váltig mondtam:
“Látogató csak, ki ott van ajtóm elött csöndesen,
Valami elkésett utas, vár az ajtón csöndesen; —
Az lesz, egyéb semmisen!”
Kinyitam az ajto szarnyat — es azonnal nyilatan at
Szazados hollo csapott be, komoran, nehezkesen,
A nalkül, hogy meghajolna, sem koszonve, se nem szolva,
Mintha az ur 6 lett volna, csak leszallt negedesen.
Ajtdm felett egy szobor volt, arra szallt egynesen,
Raszallt, raült nesztelen!
A setet madar mikep ill, nem nezhettem mosoly nelkül,
Komoly, büszke melt6saggal lilt nagy ünnepelyesen.
— Bar ütott-kopott ruhaba, — gondolam — nem vegy te kaba,
Ven botor, nem josz hiaba, ejlakodb61 oda-len;
Sz61j! nerved mi, hogyha honn vagy alvilagi helyeden?
Szdlt a madar: “Sohasem!” [page 76:]
Csak bamultam e bolondot, hogy oly tiszta hangot mondott,
Bar szavdban, bizonyara, keve's volt az e”rtelem.
De pdldatlan ily madar, mely szobadba mit ne”gy fal zar el,
Ajtddnak fole’be szall fel, — s ott ill jo magas helyen,
S nev£t mondja, hogyha ke”rded, biztos helyen ülve fen;
Es a neve: “Sohasem.”
Es a hollo ülve helybe, csak az egy szot ismetelte,
Mintha abban volna lelke kifejezve teljesen.
Azutan egyet se szola, — meg se rezzent szarnya tolla,
S en sügam (inkabb gondolva): “Minden elhagy, istenem!
Marad-e csak egy baratom? Lehet-e remenylenem?”
A madir szolt: “Sohasem.”
Megrendültem, hogy talal az en sohajomra a valasz,
Amde — ezt suga a ke”tely — nem tud ez mast, ugy hiszem.
Erre tanita gazdaja, kit kitarto sors viszalya
Addig ülde, addig hanya, mig ezt dalla szüntelen —
Tort remenye omladekin ezt sohajta szüntelen:
“Soha — soha — sohasem!”
Ram a hollo meron nezve, engem is mosolyra keszte.
S oda ültem ellenebe, 6 meg szembe allt velem.
En magam pamlagra vetve, kepzeletrol kepzeletre
Szalla elmem onfeledve, es azon torem fejem:
Hogy e remes, vijjogd, vad, kopott hol!6 szüntelen
Me’rt kialtja: “Sohasem?” [page 77:]
Ezt talalgatam magamban, a hol!6 elott azonban
Rô1a egy hangot se mondtam, — s 6 csak nezett mereven.
S kedvesem nevet sohajtvan, fejem a vankosra hajtam,
Melynek puha barsony habjan rezg a mecsfeny kdtesen;
Melynek puha barsony habjat — e’rinteni kedvesem
Ah! nem fogja sohasem!
S mintha most a szagos legbe’ — lathatatlantomjen egne
S angyaloknak zengne lepte — sze’tsz6rt viragkelyheken . . .
‘Ah — rebegtem — tan az isten küld angyalt, hogy megenyhitsen,
S melyre foldon balzsam nincsen, — a bu feledve legyen!
Idd ki a felejtes kelyhet, büd enyhet lei csoppiben! ‘
Sz61t a hol!6: “Sohasem!”
‘J6s — kialtek — bar ki legy te, angyal, ordog, — madar kepbe,
Vagy vihart61 uzetel be pihenni ez enyhelyen!
Bar elhagyva, nem leverve, — kifaradva a keservbe,
Most felelj meg ndkem erre, konyorgok s kovetelem:
Van-e balzsam Gileadban — s en valaha follelem?’
Szdlt a hollo: “ Sohasem! “
‘Jos! kialtek — bar ki legy te, angyal, ordog — madarkepbe,
Hogyha van hited az egbe, — es egy istent felsz velem:
Sz61j e szivhez keserveben, — lesz-e am’a boldog eden,
A hoi egyesitve legyen, kedvesevel, — vegtelen,
Kit Lenoranak neveznek az angyalok odafen? ‘
Sz61taholl6: “Sohasem!” [page 78:]
‘Menj tehat, pusztulj azonnal! ‘ — kialtek ra fajdalommal —
‘Veszsz orokre semmise’gbe, a pokoli djjelen!
Ne maradjon itt egyetlen — toll, emldkeztetni engem,
Hogy fblverted ndma csendem, — szallj tovabb, szallj hirtelen,
Vond ki kormodet szivembol, bar szakadjon vdresen!
‘ Sz61taholl6: “Sohasem!”
S barna szarnya meg se lendül, mind csak ott til, mind csak fent til,
Akarmerre fordulok, csak szemben til mindig velem,
Szemei meredt vilaga, mint kisdrtet remes arnya,
S korulotte a büs lampa fenye reszket ketesen,
S lelkem — ah! e nema arnyt61, mely korulleng remesen —
Nem menekszik — sohasem!
ENDRODY.
∞∞∞∞∞∞∞
Notes:
None.
∞∞∞∞∞∞∞
[S:0 - RWLHC, 1885] - Edgar Allan Poe Society of Baltimore - Bookshelf - The The Raven with Literary and Historical Commentary (J. H. Ingram) (Hungarian)