Text: John H. Ingram, “Hungarian,” The Raven with Literary and Historical Commentary (1885), pp. 74-78


∞∞∞∞∞∞∞


[page 74:]

HUNGARIAN.

A PUBLISHED translation of The Raven is stated ta have appeared in Russian but we have been unable to obtain a copy. Poe's prose works are very popular in Italy and Spain, it is, therefore, probable that his poetic master-piece has been rendered into one or both of those languages although we have not succeeded in tracing such renderings. His writings are admired in Hungary, and in a collection of biographical sketches by Thomas Szana, published at Budapest in 1870, and entitled “Nagy Szellemek,” (“Great Men”) was a life of Edgar Poe. For this sketch Endrody contributed the following translation of The Raven:

A HOLLO.

Egyszer néma, rideg éjen ültem elmerülve mélyen

Álmadozva valamely rég elfelejtett éneken ...

Bólingattam félálomban, — im egyszerre ajtóm koppan.

Félénk lépés zaja dobban, — dobban halkan, csöndesen

“Látogató — gondolám — ki ajtómhoz jött csöndesen,

Az lesz, egyéb semmisem. [page 75:]

Ah! oly jól emlékszem még én: — késo volt, december végén,

Minden üszök hamvig égvén árnya rezgett rémesen.

Ugy vártam s késett a hajnal! könyveim — bár nagy halommal —

Nem birtak a fájdalommal, — értted, elhalt kedevsem!

Kit Lenorának neveznek az angylok odafen,

Itt örökre névtelen!

De az ajtó s ablakoknak függönyei mind susogtak,

S ismeretlen rémülettel foglalák el kebelem.

S hogy legyözhessem magamban — a félélmet, váltig mondtam:

“Látogató csak, ki ott van ajtóm elött csöndesen,

Valami elkésett utas, vár az ajtón csöndesen; —

Az lesz, egyéb semmisen!”

Kinyitam az ajto szarnyat — es azonnal nyilatan at

Szazados hollo csapott be, komoran, nehezkesen,

A nalkül, hogy meghajolna, sem koszonve, se nem szolva,

Mintha az ur 6 lett volna, csak leszallt negedesen.

Ajtdm felett egy szobor volt, arra szallt egynesen,

Raszallt, raült nesztelen!

A setet madar mikep ill, nem nezhettem mosoly nelkül,

Komoly, büszke melt6saggal lilt nagy ünnepelyesen.

— Bar ütott-kopott ruhaba, — gondolam — nem vegy te kaba,

Ven botor, nem josz hiaba, ejlakodb61 oda-len;

Sz61j! nerved mi, hogyha honn vagy alvilagi helyeden?

Szdlt a madar: “Sohasem!” [page 76:]

Csak bamultam e bolondot, hogy oly tiszta hangot mondott,

Bar szavdban, bizonyara, keve's volt az e”rtelem.

De pdldatlan ily madar, mely szobadba mit ne”gy fal zar el,

Ajtddnak fole’be szall fel, — s ott ill jo magas helyen,

S nev£t mondja, hogyha ke”rded, biztos helyen ülve fen;

Es a neve: “Sohasem.”

Es a hollo ülve helybe, csak az egy szot ismetelte,

Mintha abban volna lelke kifejezve teljesen.

Azutan egyet se szola, — meg se rezzent szarnya tolla,

S en sügam (inkabb gondolva): “Minden elhagy, istenem!

Marad-e csak egy baratom? Lehet-e remenylenem?”

A madir szolt: “Sohasem.”

Megrendültem, hogy talal az en sohajomra a valasz,

Amde — ezt suga a ke”tely — nem tud ez mast, ugy hiszem.

Erre tanita gazdaja, kit kitarto sors viszalya

Addig ülde, addig hanya, mig ezt dalla szüntelen —

Tort remenye omladekin ezt sohajta szüntelen:

“Soha — soha — sohasem!”

Ram a hollo meron nezve, engem is mosolyra keszte.

S oda ültem ellenebe, 6 meg szembe allt velem.

En magam pamlagra vetve, kepzeletrol kepzeletre

Szalla elmem onfeledve, es azon torem fejem:

Hogy e remes, vijjogd, vad, kopott hol!6 szüntelen

Me’rt kialtja: “Sohasem?” [page 77:]

Ezt talalgatam magamban, a hol!6 elott azonban

Rô1a egy hangot se mondtam, — s 6 csak nezett mereven.

S kedvesem nevet sohajtvan, fejem a vankosra hajtam,

Melynek puha barsony habjan rezg a mecsfeny kdtesen;

Melynek puha barsony habjat — e’rinteni kedvesem

Ah! nem fogja sohasem!

S mintha most a szagos legbe’ — lathatatlantomjen egne

S angyaloknak zengne lepte — sze’tsz6rt viragkelyheken . . .

‘Ah — rebegtem — tan az isten küld angyalt, hogy megenyhitsen,

S melyre foldon balzsam nincsen, — a bu feledve legyen!

Idd ki a felejtes kelyhet, büd enyhet lei csoppiben! ‘

Sz61t a hol!6: “Sohasem!”

‘J6s — kialtek — bar ki legy te, angyal, ordog, — madar kepbe,

Vagy vihart61 uzetel be pihenni ez enyhelyen!

Bar elhagyva, nem leverve, — kifaradva a keservbe,

Most felelj meg ndkem erre, konyorgok s kovetelem:

Van-e balzsam Gileadban — s en valaha follelem?’

Szdlt a hollo: “ Sohasem! “

‘Jos! kialtek — bar ki legy te, angyal, ordog — madarkepbe,

Hogyha van hited az egbe, — es egy istent felsz velem:

Sz61j e szivhez keserveben, — lesz-e am’a boldog eden,

A hoi egyesitve legyen, kedvesevel, — vegtelen,

Kit Lenoranak neveznek az angyalok odafen? ‘

Sz61taholl6: “Sohasem!” [page 78:]

‘Menj tehat, pusztulj azonnal! ‘ — kialtek ra fajdalommal —

‘Veszsz orokre semmise’gbe, a pokoli djjelen!

Ne maradjon itt egyetlen — toll, emldkeztetni engem,

Hogy fblverted ndma csendem, — szallj tovabb, szallj hirtelen,

Vond ki kormodet szivembol, bar szakadjon vdresen!

‘ Sz61taholl6: “Sohasem!”

S barna szarnya meg se lendül, mind csak ott til, mind csak fent til,

Akarmerre fordulok, csak szemben til mindig velem,

Szemei meredt vilaga, mint kisdrtet remes arnya,

S korulotte a büs lampa fenye reszket ketesen,

S lelkem — ah! e nema arnyt61, mely korulleng remesen —

Nem menekszik — sohasem!

ENDRODY.


∞∞∞∞∞∞∞


Notes:

None.

∞∞∞∞∞∞∞

[S:0 - RWLHC, 1885] - Edgar Allan Poe Society of Baltimore - Bookshelf - The The Raven with Literary and Historical Commentary (J. H. Ingram) (Hungarian)